HUN CSILAGOK VIRRASZTANAK

»László király testét szétszórták a pogányok: elpusztult a szent sír. Csak a hun csillagok virrasztanak.
Az erdőben a halál jár s a tisztásokon szemlét tart a borzongó, hajladozó sereg fölött. Gyermekkoromban úgy képzeltem, hogy barna tüzérköpenyt visel, mint Bem apó. Egyszer majd fölemeli a csonka kezét, szól a fákhoz, az orgyilkos Macbeth gaztettére emlékezteti őket. Nehéz óra lesz, a halottakon kicsap a veríték. És akkor olyan csönd lesz, mint amikor Attila felhúzta szemöldökét a tanácsban.«

Cs. Szabó László: Erdély
(Nyugat, 1940. augusztus)