Sötét öltönybe bújtatott hittel
jött át a téren, szocialista
gumipertlis nyakkendőjén
tíz éve ugyanaz a gyári bog,
szuszogva várta reggelente
az asztmásan hörgő templomtorok –
a tikkasztó tömjénes gótika
elnyelte gyorsan talán már útközben,
aztán kiszállt mint időgépből,
a sekrestye díszes hűvösében
tett-vett kelyheket, talárokat
míg végül rámeredt a naprakész
üvegre – belőle a szent bor – Istenem,
hiányzott… hiányzott… hiányzott.

Forrás: szerző FB-oldala