tavasszal éppen diktatúra volt
pionírnyakkendők nyíltak
és KISZ-sapkácskák
és PTAP-ruhában lőttem
a bükkben mert nagy veszélyek
leselkedtek

nyáron kezdődött az átmenet
kitört a forradalom de aztán
felfalta saját kitörését
minden várost kiköveztek
az ellenálló párttitkárokkal
és a nyakbehúzott nagyimrékkel
akik most hirtelen megtalálták a gerincüket
és kezdtek hazafiak lenni de már
nem a magasban

közeleg az ősz
most már beértek a flaszterhazafiak
kezükben az ország a hatalom és a
dicsőség hull a sárguló levél
megannyi szólam minden megtelt
az ürességgel

vajon a télben töltényhópelyhek
durrognak menekülnöm kell-e
sírva ötvenes árva gyermek
vagy nyugodtan meghalhatok
bár persze minden viszonylagos
lehet-e sírom ami bölcsőm volt
nem ápolt soha de bizonyos
kor fölött nem remélünk
bizonyos kor alá

Forrás: szerző FB-oldala