Az ember egy idő után
megunja az éleket, belefárad
a szüntelen sebesülésbe,
sirályok rémült rikoltozásába,
ebbe a háborgó tengerbe. A
viharon túl szeretne látni, cápa-
uszonyokon túl remél a tekintete,
de lágy öböl nincs, és ő egyedül
van, egyedül. Azért tovább
fürkészi a kavargó ködöt, de
már csak valahogy illemből.
Kiszúrja szemét a vágy.

Forrás: szerző FB-oldala

1. Skandikamera:
   2022. március 12. 08:37

   Előtte van és mégsem látja. Már hogyne szúrná ki a szemét.
   :-)