HÍV EMBER

Milyen szolgálatkész vala szegény Püsök! Egyszer lihegve jelentette Jánosynak, a bikanyakú városi tiszti főügyésznek hogy a polgármester elutazott hetekre. Tudta ő jól,.hogy miért jelenti. Haragban volt a két úr, nem is szólt egyik a máshoz, csak hivatalosan. S a polgármester nem engedte meg, hogy a Kerektó-utcát, ahol Jánosy bácsi, de meg Püsök is lakott, kiaszfaltozzák. De most, uccu, ahogy elutazott a városfeje, Jánosy azonnal elkereszteltette utcáját Vörösmarty-utcának, és még a polgármester távollétében kiaszfaltoztatta. A polgármester csak egy év múlva jött rá a turpisságra, de akkor már hiába tajtékzott Püsökre is. Látod, milyen hív ember vala ez a Püsök! Na de a vén Jánosyért is kár, hogy alig 82 éves korában meghala. Tudod, mi van itt a közelben a sírkövére írva? Ez a gyönyörű rigmus, ni:
»Erdők tollas Szibillája,
Száz évet jósolt a szája.
S haltam időnap előtt…
— Kakuk, nem tudsz jövendőt!«

Molter Károly: Édes kisváros
Erdélyi Helikon, 1943