Ez a tavasz
Áttetsző napsütésben is
Megfakul, elhomályosul
Tágra nyílt szemünkre
Zaklatott rebbenéssel
Fekete madár tolla hull
Fuldokló panasz
Surran az utca szürke kövén
Hideg fénysugár
A tömeg égrenyíló tenyerén
Rémülten hömpölyög
A zagyva emberáradat
És újra romba dőlnek
A tegnap felrakott falak
Bebugyolálva magunkat
A jólismert magányba
Süket csöndünkben várunk
A sosemvolt csodára
A lassan múló pillanat
Reménykedésünk vára-
Igazság, bűn és bűnhődés
Értelmüket vesztett szavak
Egy gyermek sír, az agg legyint
Anya fut, az apa marad
De pénzből tákolt csúcsokon
Az ingó torony tetején
Vijjog a sas, vár a sakál
És alant pusztul a remény.

Budapest, 2022, március 11.