Hogy én is itt vagyok,
ja, kérem, így adatott,
nem bánom, úgyis vége lesz,
mint olcsó szocfilmnek az Új Időkben,
meg aztán még a baktériumnak is
van egy küldetése,
a beoltott ösztönök megmaradnak.

Hogy nem csak hasznos,
de szörnyen nyomasztó is az iskolapad,
meg hogy az oktatók sem
mind Platónok, Arisztotelészek,
ja, kérem, néha fogcsikorgatva,
de mégis elviselhető
a számtan, sőt, még a fajelmélet is.

Hogy szünidőben hol állatot öltem
és cipeltem marhabőröket,
hol meg a sínek közt heverő
véres vattacsomókról
elmélkedtem parázna módon,
ja, kérem, hányadszor mondjam,
nem istenítem a mártírhalált.

Hogy írtam már ezt-azt,
hogy rajzoltam betűt, szavakat festettem,
úgy, hogy a penna számomra lapát,
a papír, a vászon meg építőtelep,
ja, kérem, az agysáncokat is
megásta valaki a maga módján,
megfogantak bennük a gyökerek.

2022. március 14.

Forrás: szerző FB-oldala