Édesanyámnak

Ahol a holló, ott a pince.
Két méterrel fölötted állok
földhöz ragadtan.
Ide kötődtem, mint a háziállatok,
mint a lánc. A fájdalom bilincse
mint széthulló jéghegy
végigcsörög a fák között.

Az, aki fekete ruhába öltözött
igényeit is a szemétbe dobta.
Bújócskát játszik a gyökerek alján
minden cáfolattal. Talán éppen
ezért bámulok olyan semlegesen.
Mint lehúzott sorompó, az idő is áll.
Én pedig égek bőszen vagy csendesen,
mint máglyává avatott gyufaszál.

2015. október 20.

Forrás: szerző FB-oldala