Mindennap háborút reggelizem:
hazugsággal puffasztott valóság
arca mered rám a nagykanálból.
Győzködöm magam, hogy nem vértócsák –

tejjel s joghurttal kevert zabkása,
ember, ne fanyalogj, tarts szünetet!
Hasztalanul igyekszem, nem tudom
félretolni a rémes képeket.

Botorkálok igaz s hamis között,
nem tudom igazán, mi történik;
koromfekete füst s romok alatt
keresek, kutatok csömörlésig.

Távol két-három sötét katona
hever az országút mellett holtan:
megannyi tükör: a valóságé
– közelebb hozzá még sosem voltam

a három hét alatt, amióta
mindennap háborút reggelizem.
Csalás! Csak két-három szökevénygönc.
Lám, hazudok én is mesterien:

azt kívánom, bár lenne igaza
a szívnek, bár horrorfilmet látnék
bevágott képekkel a pokolból –
nkább, mint egy pokol-valóságét…

2022. 03. 16.