(Az Idők Tengerén)

Kilenc perccel kilenc előtt, valamikor délelőtt
Világnak világtalansága
Hintalóján egy Kis Herceg
Most éppen hátradőlt
Előre és hátra
Később megállítja
Majd újabb lendülettel hátra
Most éppen úgy akarja…
Emlékeim szigetén
Az idők tengernyi hullámain
Óperenciás mese kerekedhetne, ha
Nagynéném poros kisszobája, sercegő rádióállomása
S minden gyerek álma
A falán egy igazi Kakukkóra
Soha nem létezett volna
Ráférne a világ tetejére valamikor
Egy hasonló erővel bíró
Végre egy igaz történet!
Ami minden egész órában
Képes ámulatba ejteni
A felnőtt gyerekeket
Ne legyen ítélet, se bíró
Csak egy óvó, jóra intő
Koppintson csőrével, te hátradőlt
Mi van veled az elveszett világmindenségét
Kakukk? Kakukk!
Az óramutató kiszámítható lépésekkel
A világ egy kisgyerek zsebében
Egy láncszemsorra felfűzött zsebóra
Hátra és előre, előre és hátra….
Merre haladunk?
Képzelem, minden időn és óramutatókon is túl
Egyszer eljár a hatalmas Idő felette is
Kis Hercegkori emlékeit
Színes kariókákkal színezik és mesélik tovább a gyerekek
Már réges rég volt, amikor egyszer és utoljára nyerített egyet
Hintalova!
Kicsúszott alóla
És elvágtatott a szivárvány hídjai felé
Hajlított hintaszékében
Időközben szakállat növesztett
Számtalanszor foltot varrt órája mellényzsebén
Nem vágtat már, elégedetten hátradől
Pipájából most éppen karikákat fúj
Az idők láncra fűzött tengere fölött az Úr

Forrás: Litera-Túra Művészeti Magazin