Lackfi János: Nem vagy egyedül
Nem vagy egyedül, mikor az égből
eső és napsütés helyett halál dől.
Nem vagy egyedül, mikor remeg feletted
az épület, por felhőz, veted a keresztet.
Nem vagy egyedül, amikor bőg a sziréna,
s nem tudható, túléled-e még ma.
Nem vagy egyedül, mikor egy falat reményre
éhesen kutatsz, hátha maradt félretéve.
Nem vagy egyedül, mikor a szétrobbant
ablakok cserepei talpad alatt ropognak.
Nem vagy egyedül, mikor családi fotókra
vadászol, turkálsz a sitt között, zokogva.
Nem vagy egyedül, mikor tíz liternyi
benzint sikerült nagy nehezen szerezni.
Nem vagy egyedül, mikor lélekszakadva
viszed az ételt, s a bujkáló férfi harapja.
Nem vagy egyedül, mikor volna okod annyi
menekülni, de a társad nem tudod sorsára hagyni.
Nem vagy egyedül, mikor megmetszed a fákat,
legyen gyümölcs, az ember hátha nem hiába fárad.
Nem vagy egyedül, mikor feljajdulva nézed,
bezárt a bank, s benn rekedt kínnal keresett pénzed.
Nem vagy egyedül, mikor menekülsz, és a portád
jár eszedben, a hiénák talán már kirámolták.
Nem vagy egyedül, mikor idegen plédbe
burkolva vacogsz, hiába vagy megvédve.
Nem vagy egyedül, mikor idegen ország
fogad be, az adományokat hozzák.
Nem vagy egyedül, mikor a fejedben
még hullanak a bombák, ez elfelejthetetlen.
Nem vagy egyedül, mikor a naptár
fikcióvá foszlott, nem számolsz napokat már.
Nem vagy egyedül, mert ember vagy, s ezer társad
lövi a láthatatlan légvédelmi imákat.
Nem vagy egyedül, mert melléd állunk önként,
húsunkban hordozva azt, ami veled történt.
(Huszonegy nap alatt kifejlődik és kikel egy kiscsibe. Azóta kotlik irgalmatlan vastojásain a háború, és ontja a halált. Azóta van itt a gondolatainkban, a pórusainkban. Segítünk, ahogy és ahol tudunk, és persze nagyon sokakon nem tudunk tevőleg, de itt vannak ők is velünk, a csontjainkban. Bennünk az áldozatok. És közben hálásak vagyunk az életért, nem temetkezünk el a hadihírek alá, nem szeretnénk odaadni a háború szörnyének a józan eszünket. De az ártatlanokkal vagyunk minden második gondolatban. Tehetetlenül, de nem embertelenül. Ez annyira zakatolt bennem, nem tudtam nem megírni.)
Forrás: szerző FB-oldala