Bölöni Domokos böngészője
AHOL GYERMEK VOLTAM
Mostanában mind gyakrabban gondolok Udvarhelyre. A legváltozatosabb helyzetekben, meglepő időpontokban villan elém egy-egy töredékképe. Olykor éles, szinte kézzelfogható álom alakjában jelentkezik. És minden egyes alkalommal fájdalmas vágyakozást ébreszt. Ha a sajgás egy pillanatnál tovább tart, rájövök, hogy ez a honvágy.
Időben és térben egyre messzebb kerülök tőle. A családi átlagéletkor felén már túl vagyok s a távolság egyre több akadályt gördít utamba.
Először csak én vettem vándorbotot a kezembe. Aztán szülőföldem neheztelt meg rám s egy határ kerítését növesztette maga köré. S mégis minden akadály hiábavaló. A múló perc, a tiltó sövény csak a bennem felzsibongó emlékeket táplálja és fájó honvágyamat növesztgeti.
Szemlér Ferenc
ERDÉLYI HELIKON, 1944, 215–222. oldal