Váltanom kell, ha már ilyen szűk lett a köztér
s levegőtlen még a templom hajója is –
kiútra jutni, ha már a havazás is
keresztbe tesz reggelre kelve
és lépni terhes a láb, a derék.
Nekem kell tótágast állnom,
hogy szemmagasságba kerüljön
a dolgok óránkénti pálfordulása,
s bogártól, hernyótól tanulnom túlélést,
mikor rámfagy a kényszer decembere –
nekem kell hajnali négykor belopnom,
mint titkos szeretőt, a végre elcsendesült
hószagú levegőt s hallgatni kicsit
a koponyám mögött veszteglő régi fúvószenekart,
aztán reggelig megfestenem
a rámenős depressziók kivédését,
mint ahogy szénáját gyűjtő ősapám
csitítgatta imáival a csattogó villámokat.
Váltanom kell, mert soha nem volt
talpam alatt ilyen vékony a jég.

Forrás: szerző FB-oldala