Dr. Hajdú Tamás: Az utolsó tánc

Dr. Hajdu Tamás nagybányai fotós képeit szívesen fürkészem. Alkotójuk igen jó szemmel és érzékkel látja meg – legtöbbször makróban – azokat a banálisnak tűnő, de a tálalás révén jelentésessé váló valóságelemeket, melyek egy szigorú, távolról sem édeskés világot közelítenek a közönséghez.
Képei közül nem egy döbbenetet, meghökkenést vált ki, az életnek távolról sem a napos oldalát mutatják, pedig Hajdu Tamás is ugyanazzal a fény-árnyék adottsággal dolgozik, mint a régió fotósai. Képeiről hiányzik az ünneplés, a derűs sugárzás, annál több rajtuk a „felkiáltójel.”
A kiszuperált babát a napi szeméttel együtt kukához cipelő polgár képe az elérendő végcél lehangoltsága ellenére is dinamikus, hiteles, jelentéses. Annak a képtelenségnek ad hangot, hogy az ember mindegyre megszabadulna kacatjaitól, ballasztjaitól, de ezzel csak még inkább bebetonozza azokat a viszonyokat, melyek között láthatóan nem érzi jól magát. Az elhordott szemét új helyre kerül, ahol meggyűl és rátelepszik a láthatárra, a városi élet imbolygó horizontjára.
Kemény, jól elkapott kép ez: dr. Hajdunak nem ez az egyetlen telitalálata. (Cseke Gábor)

1. Demeter Maria:
   2022. március 20. 14:31

   Tetszik ez a fotó. Nagyon elgondolkoztató. Talán nincs is jó megoldás…