Mindig a te leveledet várom,
az enyéim lehullnak a fámról,
üres babakocsik tele téren,
ne lőjenek, ne lőjenek, kérem.

Üzenet jött egy közeli földről,
a cár most ismét élesre töltött,
hová terjeszkednél, Oroszország,
elég nagy vagy, vigyen el a kórság.

Felvettem a szorongás mellényét,
nézem a barátom feleségét:
két kis halott gyermek édesanyja,
a férjét már el sem is siratja.

Forrás: szerző FB-oldala

1. Borbáth Guszti és Erzsike:
   2022. március 21. 09:54

   Istenem! Ez a ma valósága mélyen,egyszerűen,a katonadalok fájdalmát
   megszólaltatva.