Nászta Katalin s z í v e n l e g y i n t
mikor még nem volt háború
a megszületett költők alatt
nőtt ki a fű, és nem maradt
keserű íz a szájban attól:
egyszer más is a fűbe harap
mikor ablakot nyitva reggel
megsimogat a huncut szellő
s gödröcskét varázsol arcunkra –
akkor itt van a tavasz újra
ha sírnak is sokan búsulásig
míg kifogy a könny szemgödreikből
– a kedves halott örökre hiányzik
és nem pótolhatja senki soha
elaludt csecsemőinket –
szíven legyint megint az Isten
szerelmeseid nálam vannak
neked őrzöm meg őket, kincsem
amikor majd találkoztok
bár most keservet kell átélned
velem örültök egymásnak
add nekem fájdalmad, kincsem
nem akarózik abbamaradni
költészet napján szüntelen fakad
kirobban elmaradt ölelés
kedves indulat, szavak
lesz még egyszer ünnep e világon
mikor beteljesül az álom
Istenünk beváltja ígéretét
ezeréves lesz velünk kötött békéje
békénk
2022-03-21