B. Tomos Hajnal: A porszem kényszere

Mert írni kell
az esti rosszullétről,
a volt és lesz közti
ernyedt gyűrődésről,
nap romjain tétovázva,
arról, hogy kiből
s milyenné váltam  –
amig arcot, formát
kerestem a mának,
köröttem százan ástak
lyukat a hiánynak,
ezért kell leírni
fájást és betűt,
még ha rejteném is
kazalba a tűt,
homokkupacba
a bolhányi jelet
annak, ki valaha
mégis rátalálna.
Írnom kell
arról is ha éppen
semmihez sincs kedvem
és nem hiányzik
senkinek a tervem,
rakni kell egymásra
számolatlan követ,
egyetemesben a
testszínű porszemet,
mintha részt vállalnék
a teljesség-toronyban,
előlegként
a majdani koromra,
s ha elalszik is egyszer
a porc meg az agy,
a percből egy sor
talán megmarad.