A VILÁG MINT ESZTÉTIKAI TÜNEMÉNY

A Walhalla hatalmas épülete, a tizenkilencedik század nyugati civilizációjának jelképe, nem a testvérharc következtében dőlt össze, nem azért, mert egymásnak uszította a népeket, amelyek csellel vagy erőszakkal meg akarták kaparintani Alberich átkozott aranyát. Az összeomlás régóta elrendeltetett. Az ősi épület pusztulásra
volt ítélve attól a naptól fogva, amikor építőmesterei elmulasztották betömni a kis réseket, melyek lassanként meglazították, aláásták talpköveit: az igazságosság és az emberszeretet eszményeit. — Ezt tudta Wagner. Tudja ezt minden költő. És most rájönnek a hazug és álnok aranykincs birtokosai is, királyságukat ma elfújja egy leheletnyi szél. Akik a világból csak azt hiszik el, ami nyers matéria, végtére rá kell jönniök, hogy az anyag nem egyéb, mint az istenadta lélek rabszolga-sorsa. Talán eljön a nap, amikor teljesül Nietzsche jóslata: a világ csak mint esztétikai tünemény igazolhatja létét.

Guy de Pourtallès: Wagner. Révai kiadása, Budapest.
Idézi Kovács László, Erdélyi Helikon, 1944