VERSENY

Így teszem: a
kő helyett, tükröt.
És a név helyett,
tükröt, hasonlóan.
Verseny lesz,
hol elhulltok végül
mind.
Kit bánthat, hogy a síromról
mit sem tudnak majd,
ha föléje hajoltok
kíváncsian nézvén:
vajon kit takar
és látjátok akkor,
ott
magatokat.



DIES ILLE, DIES IRAE

Eljön ő,
nem lehet másként,
el fog jönni
az a nap is,
évszázadok halasztotta nap,
eljön,
közeledik,
hallani is,
szíve dobban-ver
az égben,
érezni a levegőben.
Nem késhet többé,
higgyétek, eljön
ama nap is
vakító szablya
a lüktető fényben.


BÚJÓCSKA

És íme, templomok
indulnak, hogy elterüljenek az aszfalton,
mint félelemmel
telepakolt bárkák,
tornyos árboccal,
púpos vitorlákkal,
mit szél feszít, ver mindig
más irányból,
úgyhogy
óvatlanul ne sétálj utcáidon,
bármikor eltaposhat egy tébolyult
templom
igyekezetében, hogy elrejtőzzön végre.

(Fazakas Attila fordításai)


EGYEDÜL

Ő egyedül van,
Nem mintha
A többim közül
Ő volna a legigazibb,
Hanem azért,
Mert a többinek
Ugyanaz a lényege
A tölgy leveleiben,
A madarak zsigereiben
A nyúl félelmében,
A kenyér és a bor színében
Ő egyedül van,
Annyira egyedül,
Hogy megelégeli
És maga szüli meg
Magát.




ANGYALSZÜRET

…Időnként
Tompa puffanás,
Olyan akár a fűbe
Pottyanó gyümölcsé.
Hogy telik az idő!
Megértek és potyogni kezdtek
Az angyalok:
Ősz lett az égben is…

(Mészely József fordításai)

Forrás: Román Költők Antológiája / MEK