A havasalföldi, bánáti és erdélyi nagyobb létszámú bolgár közösségek kialakulása többnyire a török uralom alatt álló Balkán-félsziget bolgár etnikumának a Dunától északra való vándorlásának az eredménye.
Bolgárcserged, népiesen Cergău Șcheiesc falu Fehér megyében, nevét a közelében futó patakról kapta. Valamikor avar, és onogur törzsek szálláshelye volt. A falut katolikus bolgárok alapították a 13. században, akik Vidin környékéről menekültek 1290 után, a 15. századig Diód várbirtokához tartoztak. A reformáció idején evangélikus hitre tértek, a 15-19. században egyedülálló módon itt létezett evangélikus anyaegyház bolgár nyelvű liturgiával. A 19. századtól Nagycsergedről ide költöztek a keleti rítusú bolgárok, lassan román nyelvűvé váltak.
Bongárd (Baumgarten) falu Szeben megyében, neve gyümölcsöskert jelentésű. A tatárjárás által elnéptelenedett magyar faluban először szász telepesek érkeztek, ami az 1485-ös török betörés idején újra elnéptelenedett. Ezután evangélikus hitre térített bolgárokat telepítettek, akiknek ősei bogumilok voltak. 1721-ben húsz bolgár család lakott itt. A bolgárok egy része a század folyamán Nagycsergedre és Oroszcsűrbe költözött, a maradék elrománosodott.
Oroszcsűr (Reußdörfchen) falu Szeben megyében, első ízben 1380-ban villa Ruthenica néven említik, bolgár bogumilok alapították 1200 körül. A bolgár lakosság az évszázadok alatt elrománosodott. A bogumilok a 10. századi Bulgáriában feltűnt keresztény gnosztikus jellegű vallási irányzat követői. A paulikánus eredetű vallás tagjai, a délszláv népek közt éltek. Tanaik innen terjedtek Nyugat-Európába, az oszmán hódítás után áttértek az iszlám hitre.
Resicabányától délnyugatra a Szörényi-érchegységben, a Karas vízgyűjtő medencéjében fekvő hét faluban élnek a krassovánok, egykori onogur, avar, ószláv szálláshelyeken. Velük bolgárok is érkeztek. Érdekes a földrajzi elhelyezésük, ami részben hasonlít a Brassó melletti Hétfaluhoz. Az ősbolgárok, hun-bolgárok, onogur-bolgárok, a kelet-európai puszta lakói voltak, és a hun szövetségbe tartoztak. Az ősbolgár népesség, részben török, részben szkíta. Az ősbolgárok régi neve a nándor, amelyet a magyar határon lévő végvárunk Nándorfehérvár neve őrzött meg, valamint a férfi keresztneveink.
Bolgárszeg (Șchei), Brassó városrésze. A szög, szeg határvég, egy terület, erdő, földdarab, település része, vége. Lásd Hosszúfaluban az Alszeg, és a Felszeg külön részeket. Ez a megnevezés visszanyúlik a hun-avar-ómagyar falurendezésekig, és egész Kárpát-medencében megtalálható. A șchiau a latin scalvus szóhoz köthető, melynek többes száma șchei, és a szláv-bolgárokra használták ezt a megnevezést. Az Ó-Baraszú (Barassó – Fehér víz) felső részét határolta Bolgárszeg. A korai oklevelek Bergerei vagy Bulgária néven emlegetik. Az ideköltözött bolgárság, az onogur törzsek egykori szálláshelyére telepedtek, a Fekete templom építésénél is jó munkaerőnek bizonyultak. Utánuk arománok is költöztek ide, menekülve a török uralom elől. A 15. században az itt élőket Bulgarusnak, vagy Bartóknak nevezték. Részben ide is kapcsolható a magyar Bartók családnév. Az egykoron katolikus hívőkkel is rendelkező bolgárszegiek ortodox hitre tértek, a 16. században elrománosodtak, de a 19. századig nem házasodtak össze a környékbeli románokkal.
A bánsági bolgár közösség a Dunától északra való vándorlás során alakult ki, az 1688-as délnyugati-bulgáriai csiprováci törökellenes felkelés megtorlásának következtében, az ezen a vidékem élő katolikus bolgár lakosságból, az őket követő, észak-bulgáriai, Szvistov ás Nikápoly közötti szintén bolgár katolikus paultiánokból. A bánsági bolgárság a legrégebbi etnikailag megőrzött bolgár közösség, nemcsak hazánkban, hanem az egész világon szétszóródott bolgár diaszpóra közül. Kiemelkedő személyiségek: Nikola Sztaniszlavics temesvári püspök, Sztefan Dunyov Garibaldi fegyvertársa, dr. Telbisz Károly Temesvár polgármestere. 1878-tól a bolgár állam megalakulásával ötezer bánsági költözik haza. Ma is működik az iskolarendszerük, könyvkiadásuk, folyóiratuk, kulturális életük van, működik a Bánáti Bolgárok Szövetsége.
Ó-Besenyő (Stara-Beshenowa) Egykoron magyar-besenyő település volt. 1839-től bolgár mezőváros Torontál vármegyében, manapság a bánáti bolgárok központja. 1998-ban itt jelentették meg az Újtestamentum fordítását bánáti bolgár nyelven.
Vinga ma községközpont Arad megyében. 1231-ben említik először, nevének köze van a szőlőhöz. A török hódoltság idején elpusztult, csak 1741-ben népesedett be újra bolgár betelepülőkkel. A vingaiak felmenői ércbányászattal, iparűzéssel, kereskedelemmel foglalkoztak, később inkább földművesekké váltak. E városka állt a bánsági bolgárok nemzeti újjászületésének az élén a 19. század közepén, innen indult ki a saját nyelvű írásbeliség és könyvkiadás. 1910-ben 4710 többségében bolgár lakosa volt, 1992-ben 1015 bolgár lakosa.
Brestye 1888-ban alapított nagyközség Temes vármegyében, 1891-ben 1174 bolgár lakossal. E vidék lakossága valamilyen formában kapcsolódik a Hétfalu és Brassó közti Derestye régi lakosságához, persze a bolgár vonalon.
Denta falu Temes megyében, az oklevelekben 1332-ben Dend néven szerepel. 1686-ban, Sárosi János jelenti az erdélyi fejedelemnek, hogy a helyiséget a törökök pusztán hagyták. Nemsokára bolgárok is telepedtek. 2002-ben 605 bolgár lakosa volt.
Bolgártelep (Telepa) falu Temes megyében. A települést a 19. században alapították a törökök elől menekülő bolgárok. 1890-ben 569, 1992-ben 18 bolgár lakosa volt.
Déva első említése 1269-ből való, Dewa alakban. Türk eredetű ómagyar személynév, eredeti alakja Győ, ezt pedig Algyő helynév őrizte meg. Ahogy Erdélyben és Indiában létezik Bihar, a Déva is mindkét helyen megtalálható. A déva szanszkrit jelentése, mennyei, isteni. A Maros völgyében fekvő várost a 371 méteres vulkanikus eredetű Várhegy uralja, amelyen szkíta erődítmény maradványaira, a tatárjárás után IV: Béla építetett újra várat. Az ómagyar mitológiában a magas hegyen laktak az istenek, a mi esetünkben a dévák fénylő lények, akik a hindu bölcselet szerint Istennél alacsonyabb, de az embernél magasabb létfokozaton állnak. 1302-től a dévai vár volt az erdélyi vajdák székhelye. Havasalföldi tartózkodásuk után, 1710 és 1711 között Oláhországból, Bredecsénből, Aninoasaról, Zsilvásárhelyről a bolgárok folyamatosan kezdtek Erdélybe jönni a Vulkán-szoroson át, és rövid ideig Hátszeg környékén tartózkodván, elhatározták, hogy a dévai határban városuk felépítéséért Erdély főparancsnokához folyamodnak engedélyért. Így a bolgárok Stefan Steinville főparancsnok védelme alatt Déván a fiscust illető határszélen, az általuk szabadon választott Maros és Cserna közti területen telepedtek le, 1712-ben. Ezt nevezték tévesen görög városnak. A bolgár szerzetesek megjelenése Erdélyben, illetve kolostoraik felépítése, az erdélyi stefanita ferencesek részéről folyamatosan akadályba ütközött. A bolgár hívek kezdetben iskolát és egy ideiglenes templomot építettek, amely 1713-ban szűknek bizonyult, ezért lebontatták és helyébe a máig fennálló templomot építették. 1948-ban az épületet államosították és a szerzeteseket elűzték. Jelenleg itt működik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a magyar tannyelvű Dévai Római Katolikus Líceum. A dévai bolgár ferences konvent története 1852-től a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett Provinciához fűződik, ehhez csatolták akkor a Bolgár Provinciát, majd a 20. század elejétől Szent István Provincia néven ismeretes napjainkig. Az itteni bolgárok nagyobbik része elmagyarosodott, a szegényebbik része elrománosodott.
Másként alakult az Olténiába, Munténiába és Moldvába betelepült bolgárok sorsa. A bolgár ferences atyák már 1620 óta, amikor megalakult a Bulgarita Provincia, figyelemmel követték a havasalföldi rendházak kínálta lehetőségeket, és mindent megtettek annak érdekében, hogy bolgár atyákat nevezzenek ki házvezetőknek. Markanič Ferenc, bolgár nemes, és Giovenale Falco 1638-ban Matei Basarab kegyeibe ajánlják a Rómában tevékenykedő Rafael Levakovičot. A Havasalföldön élő több száz bolgár kereskedő családja otthon maradt Csiprovecben. Stepančić katolikus bolgár irataiból megtudjuk, hogy 1664-ben a bukaresti katolikus templom összeomlott, Grigore Ghica uralkodó támogatta az új templom építését, mert édesanyja katolikus volt. Az utolsó nagy, a Dunától északra tartó vándorlási hullám az 18. század végére és a 19. század elejére tehető, s az orosz-török háborúk, valamint a kardzsalik Bolgár földön dúló viszályainak a következménye. A kivándorlók a két román fejedelemség és Oroszország felé vették útjukat. A berlini szerződés (1878) értelmében a román állam birtokába kerül Észak-Dobrudzsa, ahol több mint 60 ezer bolgár élt. A bukaresti szerződés (1913) szentesíti Dél-Dobrudzsa Romániához való csatolását, ahol majdnem 150 ezer fő volt a bolgárok száma. Az első világháború után Nagy-Romániához kerül több mint 170 ezer bolgár. Az 1930-as években majdnem fél millió bolgár élt Romániában.
Cioplea (Dorfe Ciopli) most Bukarest Distor negyedében helyezkedik el, a török uralom alól menekülő katolikus bolgárok alapították ezt a falut, Dudescu bojár területén 1812-ben. Rá egy évre megépítik a katolikus templomukat, ami időközben romba dőlt, majd tűzvész pusztította. Időközben újjáépítették, temető is került melléje. Ma is működik a templom, de a bolgárok zöme asszimilálódott.
Popești-Leordeni, Bukarest jelentős elővárosának számít. Popești-Conduratu vagy Pavlicheni, Popești-Români és Leordeni falvak összevonásából keletkezett. A 18. században katolikus bolgárok alapították, saját templomuk van, valamikor iskolájuk is volt. Kertészkedéssel, földműveléssel foglalkoztak. Őrzik a hagyományaikat, templomba járnak, a kétezer családot számláló közösség bolgár nyelv egy dialektusát beszéli. Családneveik közt gyakori a: Șutru, Ungureanu, Trancioveanu, Ivan, Pavel, Ceamuru. Sok idevalósi munkás dolgozott a müncheni stadion építésén.
Băleni is egy fontos bolgár település lett, az idevalósi Udrea Băleanu bán, Bulgáriából 1830-ban 16 ezer bolgárt telepített ide.
Bukarest, Târgoviște, Băilești, Călărași, Konstanca, Krajova, Râmnicen, Hosszúmezőn kívül még 58 havasalföldi és moldvai helységben élnek bolgárok. Ahogy Bulgária kivívta szabadságát, nagyon sok bolgár lakos visszatelepült. Híres romániai bolgárok: Anton Pann, Grigore Camblak, Panaiot Stancsev-Cserna- akinek költészetét Eminescuéhoz hasonlítják-, Boris Caragea, Ioan Szukalov, Vladimir Kavarnalli, és még sokan mások. A második világháború után volt egy rövid életű bolgár líceum és tanítóképző. 1990 után Bukarestben megalakult a Hristo Botev bolgár líceum, mindent román nyelven tanítanak, a bolgár csak fakultatív. A demokrácia nem hozott változást az egyházi életben, a bolgárok lakta falvakban továbbra sem lehet anyanyelven misézni. A szertartás az ország hivatalos nyelvén folyik, azaz a román pravoszláv egyházban használt nyelven. Ószláv és bolgár nyelven csak a bukaresti érsekségi templomban misézik a bolgár pátriárka által küldött lelkész. Két újságuk is van: Naŝa Glas és Bulgarszka zornica. Temesváron működik a Bánáti Bolgárok Egyesülete, Bukarestben pedig a „Bratsztvo” a Bolgárok Kulturális egyesülete.

1. Doniga Lenke:
   2022. április 5. 15:25

   Nem tudom, ha ez a bejegyzes megengedi a teljes szöveget, ha nem tovább lehet olvasni a:
   30.4 Brassó Bolgárszeg negyede című
   Monográfiában
   valamint a bolgár uralomról a Barcaságon a
   IV. Brassó és városnegyedeinek rövid történelmi eseménynaptára-ban
   mindkettő
   “BARCASÁG és a CSÁNGÓK történelme” FB csoportban a File-k között
   https://www.facebook.com/groups/525205800964150
   “Brassó településtörténete a népvándorlás utolsó előtti időszakban, a IX-ik század első felében kezdődik, amikor a Kárpát-medencébe bolgár, török népcsoportok érkeznek Omartag vezetésével. [ 31 ] [Dénes Ferenc]
   836—853 Preszijan kán idejében az ország keleti fele a bolgárok érdekkörébe esett. A bolgár hódítással együtt járt bolgár-török vezetőréteg letelepedése hazánk keleti felében. A bolgárok itt ismét elkezdték művelni a római kortól elhanyagolt erdélyi sóbányákat. A bolgár határőrzők a só szállításának az utját védték. A sót a törcsvári és a bodzai szoroson szállítottak, ahol állítólag a Slon őrvárat a bolgárok építették.
   895-ben a honvisszafoglalással a magyarok Erdélyben sajátságos bolgár környezetbe kerültek. A magyarok két fajta bolgárokat találtak, elszigetelt csoportokban régi onogur -török-bolgár nyelvet beszélő bolgárokat, (kik távol a központtól, bizonyára hosszabban megőrizhették őseik nyelvét) és elszlávosodott bolgárokat. A onogur -török-bolgár és a déli szláv nyelvet beszélők — nem lehetett sokan, mert a bolgárok emlékét hazánkban csak néhány helynév ( Brassó, Szentgyörgy, Lisznyó, Kvasna, Kovászna) és folyónév őrizte meg s szétszórtan lakva hamarosan felszívódott a magyarságba. [ 31,32 ] [Bödey , Dénes]
   Ha igy van el kell fogadjam a bolgárok létezését a Barcaságon. De kik voltak ezek a határőrök? A kapitányuk, a hadnagyuk biztos bolgár volt, de a határőrök biztos blackok/ blach/ bulákok / kálizok/ szaracánok és nem vlachok voltak, azok a blackok akik megjelennek később II.Endre magyar király oklevelében hogy a Blackok és a besenyők erdejét (terra silvam Blacorum et Bissenorum) közösen használják a szászokkal (1225-ből van ez adat).
   Megjegyzés:
   Ezek a blackok /kálizok (nem török, nem vlach/román -hanem türk népek) a besenyőkkel nagy barátok, Erdély déli részét védték 960 után. Ezek a szaracénok, sötétebb bőrűek voltak Korezmből, a Kangár birodalomból. Jöttek a besenyőkkel is 955-ben, de előtte a bolgárokkal / onogurokkal 670-ben is – egyenesen Erdélybe, majd innen Bulgáriába. Bulgáriában mint csatlakozott népek határőrök voltak. Igy 805 után kapva kaptak az alkalmon és visszajöttek Erdélybe csak mint bolgár határőrök. Ezek a blackok sok nyelvet beszéltek, az Árpád korban ők bonyolították le a kereskedelmet a Közel és távol Kelettel, ők voltak a pézverők, a királyok hitelezői a zsidók előtt.
   Miután hazajöttek a magyarok 895-ben, biztos csatlakoztak a magyarokhoz és tovább védték a határokat, most már a magyar határt.

2. Doniga Lenke:
   2022. április 5. 15:30

   Van befogado kepessege a web oldalnak- tehat kovetkezik Bolgarszeg neve 30.4 Brassó Bolgárszeg negyede című Monográfiábol:” II. Bolgárszeg neve és nevének eredete

   Bolgárszeg neve mint bolgár/ black/ bulak/ blach/ káliz település majd negyed, a magyar névadás szabályoknak megfelelően Bolgárszék volt, bolgárok székhelye, széke. A székely falvakban a felszeg nevet rendszerint a hegynek menő résznek adtak, itt a bolgárok rész de ugyanakkor a hegynek menő résznek is megfelel a neve.
   A mai Bolgárszeg bolgár zúg-ot is jelenthet, eldugott helyet. Bolgár szeg –szék- zúg nevet csak a magyarok, vagy magyarul is beszélők adhattak. Hogy kik voltak ezek a magyarul is beszélők -bővebben lásd a történelmi részt.
   Hunfalvy Pál még észrevette, hogy “alkalmasint másutt és többször is bolgárok neve alatt jöttek be oláhok mind Erdélybe mind Magyarországba. De a bolgár nevezet is csalhatatlanul bizonyítja az oláhok eredetét.” [4] Ezek szerint nem engedték volna a határőrők, hogy átlépjék a határ állomásokat és a szászok sem engedték volna területükre. A határőrők és a szászok Zsigmond magyar királytól tudtak a bolgárok érkezéséről.
   Bolgárszeg eltorzult neve ami megjelenik a forrásokban: Bolgarszek (1611), Bolgarsek, Brassói Bolgaria (1723), Bolgara Șchiai (1724), Bolgarsegi gyülekezet (1773), Bolgarsegi szegény gyülekezet (1774), Bolgarsec, Bolgarsegi templom (1813), Bolgarsechi (1816), Bolgarsăchiu (1817). [1b] * * * Șcheii Brașovului
   Írott névalakjai: dy belgerey (1480), Pwlgerey (1484), Bulgaria (1486), suburbium superius (1520), Bolgárszek (1611), Bolgariia (1724) [1a,1b] Bolgárszeg román neve Schei/ Șchei vagy Șcheii Brașovului. A románok szerint „a latin sclavus szóból való șchiau, melynek többes száma a Șchei, a régiségben mindig szlávokra, leggyakrabban bolgárokra vonatkozott. Írott névalakjai: Șcheii Brașovului (1700), Șchiei (1701), Șchiaii Brașovului (1708; az utóbbi három cirillből átírt alak), és Szkej (1839). [1a,1b]
   Pesty Frigyes szerint: “A bolgárok az albanusoknál (albánoknál) Skjau, maga Bulgaria Skjenia-nak neveztetnek. Ezen a nyomon jár Hunfalvy Pál is, midőn azt mondja, hogy Brassónak egyik külvárosát az oláhok Skei, Skja-nak, a magyarok Bolgárszegnek nevezik, mert ott behívott bolgárok telepedtek meg, kik most oláhok. Oláhországban sok ily nevű helység létezik, lakosai mind bolgár származásúak. [5]
   Bolgárszeg: németül: Obere Vorstadt (Felső Külváros) vagy Wallachische Vorstadt (Román Külváros), szászul Belgerei /Belgerey, latinul Bulgarius angulus nevezetű. [6]
   Mind magyar, mind szász neve bolgárokra utal.
   A román neve szerintem szintén a “szék” vagy a székely román megfelelője, de a románok szerint a szláv megfelelője. De a szlávok nem éltek a Kárpát-medencében. Csak a 13-dik században tünnek fel Erdélyben. Előtte a szláv Berenik Anna szerint az avarkorban szkláv – rabszolga vagy skl = székely. [7]
   A román történetírás szerint ilyen helynevek mint Variște, Vagleniște, Cutun, Cacova, Tâmpa a „népesség románitását” jelenti, mikor ezeknek a szavaknak egy nem nyelvésznek is első olvasásra van magyar értelme: Variște = Vár –iste(n) (mint Baál isten a Bolnokon – Baálon), Vagleniște = Vágle –iste(n) (Büntető), Cutun = Kúton, Cacova = Kő-kova ( Kova kő), Tâmpa = Tompa (hegy). Ami meglepett az a kijelentés, hogy „ a Șchei a régi dokumentumokban” szerb és nem bolgár nyelven használt.” [1b]

   A források a Monográfiában.