Bölöni Domokos böngészője
MEGSIMOGATNI
József Attilát nem szerették. Ingerelte őket, türelmetlenné tette: tűrhetetlenül izgága, igazságkereső, okvetetlenkedő ember-gyerek maradt haláláig.
Az igazság kérlelhetetlen kardjával tört mindenre, mindenkire. Nem bírta kivárni igazát, nem bírta kivárni köznapi halhatatlanságát. Ordítozott: „Jaj, szeressetek szilajon…!” Nem szerették.
Most, utólag mindenki menti magát egy kicsit; sajnálta, óvta, segítette, elviselte, kímélte, támogatta, védte… De nem szerette. Nem szerették a nők sem, Márta sem, képzelhetően Judit sem, Flóra sem. Egy csepp szeretet nem jutott neki a világvégi padon üldögélve. „Lásd, öt és fél kilósnak szült anyám, /de elviselte. /Azért kell kivárnom, /ki innen vesz föl s elvisel magán, /hogy szabad lélek legyek a világon.”
Most a legszeretettebb magyar költő. Mindenki szeretné egy percre megsimogatni az arcát. Én is.
Gyurkovics Tibor
TEMETŐ ELADÓ
(Részlet)
A pópijomfa
— Mit töttél az apai örökségöddel, rossz fiú?
— Tudod jól, hogy csak gurdét s tarka virágot termött örökké…Égy darabig gyönyörködtem benne s osztán eladtam. Az árát a korcsomába vittem, ahol a jókedvű fiatalság elmulatta.
— Megbántad-e azután, sajnálod-e most?
— Nem sajnálom egy szikrát is, mert öröm lött belőle.
A pópijomfa fölkapta a fejit a különös feleletre, mert a megbánást, a magambatérést várta volna. Már estefelé volt, a nap is készülődött, mint a mezőn az embörök. Látszott rajta, hogy el van fáradva s az izzadság is folyt le róla s mint az arany, ereszködött a högyek tetejire. A vén pópijomfa lapijaira is jutott belőle egy néhány csöpp s azok nem tudták, hogy forduljanak büszkeségükben. A fa tartása mégis komor maradt, igyenösen állt s úgy húzta maga után hosszú fekete árnyékát, mint a pap a templomban a palástot.
Bözödi Jakab György
Napkelet – 12. évf. 3. sz. (1934. március. 1.)
SZŐKE ÉS BARNA
Kedvenc költőim letagadhatatlan nagy hatása volt nyilvánvaló azokon a „verseken”, amelyeket polgárista lányoknak való udvarlás közben szinte vezényszóra tudtam gyártani a zsebemben hordott füzetben, meg-megcserélve bennük ezt a két szót: szőke és barna. A szerint, hogy melyik volt barátságosabb vagy hűtlenebb hozzám. Egyszer bizony egy ilyen „két verzió”-ban is keringő versem miatt tettlegességig fajult a „filológiai vita” két kislány, egy szőke meg egy barna között. Mindkettő a maga példányának eredetiségét vitatta. Persze ők nem nagyon tudhatták a magasabb igazságot, hogy valójában egyik példány sem volt eredeti. Az eredetit inkább megtalálhatták volna Petőfi vagy Reviczky verssoraiban.
Kovács László
Erdélyi Helikon, 1944
AZ ÍRÓSÁG
Az íróság szakmai állapot. Az igazi íróban két ember lakik: egy tehetséges álmodozó és egy szakember. Az álmok önmagukban nem sokat érnek, reális értékük csak akkor lesz, amikor hordozójuk szakemberré válik.
Bertha Bulcsú
A HALLGATÁS
…A leggyorsabb kommunikáció a hallgatás: az ember maga lép szavainak a helyébe. A beszéd, az írás mindig valami másnak szól. Élni az életet. De a hallgatás is visszavonhatatlan, mint a beszéd és az írás…
Dobai Péter
Pusztai Péter rajza