Nászta Katalin: Színházi világnapra, most
szekerünk elé, Thália, ó
én nem ilyen lovat akartam
ha megoldhatna a mese minket
de nem
bedugja fülünket az ágyúk
repülők, rakéták állandó döreje
égiháborút vont fölénk az ég
derűs ez a nap?
sírhatnék a Kárpátok alatt
de nemcsak
ez már nem marad abba, félek
s ha számolni kell
kinek van akkora s annyi mersze
hogy kivonja, összeadja
elossza, megszorozza
mi megmarad belőlünk
kinek írhatna, játszana, muzsikálna
ha nem marad semmi meg
a Nap alatt s még az sem biztos
hisz lehullhat
ó, Thália, de sötét darabot adsz nekünk ma
leereszted a függönyt
s az eget felgöngyölöd vele
2022-03-26