Nyárból az őszbe
Merengek végtelen időkbe
Egy augusztusi félhomályban
Tárva tárt ablakkal bérelt szobámban

Gondolataim mellőzve, de mégse
Mint végtelenített filmben elmerengve
Saját kis kertemben, édes kis kezedben
Miért vagy oly távol? Gyere ide!

Repülni repülőgép nélkül volna jó
Már ott lennék, mint a mágikus mánus, ahogy a tizenkettőhöz ér
Bekopognék hozzád, mint madár a kakukkórán
Ha már odaér

S együtt folytatódna álmunk az idők tengerén
Nem szabnánk új ruhát, ha ott az enyém
S nem választ új hazát, mert egy és ugyanaz
Csak elmosták határait az idő hullámai alatt

Valóság, álom, éj és nap
Könnyedség, nehézség lényegen nem változtat
Bár nagy úr az idő és az akarat
Kis odafigyeléssel átugorjuk az időt és a hidakat

Felgyorsul a folyó, megnyílnak új határ utak
Kismutató beelőzi a nagyobbikat

Repülőgépből, földről, óceánból
Hetedhét határállomásról és mégse távol

Már kis házunk kertje alatt, nem vagyunk messze
Elrepült már az idő szele, elkopott már a ruha széle
Szemtől szembe, de egymást segítve
Már őszből télbe és jókat remélve