A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
(Petőfi Sándor)

Virágzik már minden virág,
a mostoha körülmények ellenére,
Isten szerelmére,
hát miért, hát miért?

Mert nem tehet mást, fut a program,
a tavasz megnyomta képzeletbéli gombját,
virágba borul a völgy, s vele a dombhát,
és a fák karjaiban kinyílik a virág,
harangok, csengettyűk és tündértrombiták.

A virágok nyílnak,
nem mérlegelnek fagyot, vihart, szárazságot,
bibére vetkőznek a szirmok,
színes lágy puhaság a kelme.
selymes szellőben illegetik magukat,
beindult szélúrfi leánykereskedelme.

Nagyon várva váratlanul.
Hosszú télben álmatlanul,
aztán hirtelen egy rím, majd egy lemaradt szótag,
virágok millió zsúfolódtak
a mezőn,
az áprilisi keresztelőn.

Méhek szőrős lábára tapad az idő,
a sárga taxik zümmögik a napot,
annyit jelent a létük csupán,
annyit, hogy ezt az egészet folytathatod…

Forrás: szerző FB-oldala