A lombot én adtam neked / Frunzele eu ți le-am dat

A lombot én adtam neked,
Visszakérem,
Add vissza a földet és a gyökereket,
A nedveket
És a virágzást.
Adj vissza mindent,
Amit neked ajándékoztam valaha.
Mert nem értetted meg
Lepkéimet,
Nem örvendtél eléggé
A halál tarka
Követeinek.

Némaság / În liniștea mare

Sajnálom azokat, akik hallgatni megtanultak,
S a hallgatásból ügyes pajzsot faragnak:
Okos hallgatás, lenéző hallgatás,
Alázatos hallgatás, gúnyos hallgatás,
Jobbak lennének nálam, nagyobbak,
Ők nem tévednek soha, mint én, és mégis
Mennyi az iszonyat ebben a némaságban! Minek
Ez a sok felvont híd? Kit
Védenek? Emlékszem, egyszer
A víz alatt úszva
Ismerős bánat fojtogatott – a nagy csendben
Hallottam, amint előttem bcsukódnak a kagylók.

Sétahajózás / Croaziere

Sétahajózáson ismertem meg a tengereket,
Majdnem igazi hullámokat láttam,
Viharokat, sose látott halakat,
Ritka madarakat,
És különös színű füveket.
Mögöttünk a világítótorony éber szeme
Atyai türelemmel nézi a kalandot,
És hosszan lebeg a hajó
A kikötőhöz láncolt kötélen.

Jó volna / Ar trebui

Jó volna öregen születni, bölcsen,
Hogy sorsot tudjunk választani,
Hogy tudjuk, melyik út hova vezet,
És csak az utazás vágya legyen felelőtlen,
Aztán fiatalodjunk, fiatalodjunk egyre,
Éretten, erősen érjünk az alkotáshoz,
aztán hagyjuk el azt is, kamaszok legyünk,
Mire a szerelemhez érünk, s gyerekek,
Mire fiaink megszületnek.
Ők öregebbek lennének nálunk,
Beszélni tanítanának,
Ringatnának, hogy elaludjunk,
És mi zsugorodnánk, egyre kisebbek lennénk,
Mint a szőlőszem, mint a borsószem, mint a búzaszem…

Hervay Gizella fordításai

Forrás: Ana Blandiana: A szenvedés átválthatósága. Életmű-válogatás. 2022, Brassói Lapok – Oltalom Alapítvány kiadása