Debreczeni Éva abszurkái (15)
Kedd-vetlenség
Nincs kedvem semmihez. Pedig most lenne igazán időm, amikor itthon vagyok. Nem kell arra gondolnom, hogy mindjárt rohanni fogok valahova, összevissza izzadva elkésem valahonnan, nem tudom befejezni, amit elkezdtem. Albertgyörgyis másnapossággal nézem a főzni- és sütnivalóimat, de inkább nem is fogok bele semmibe. Pedig ez a nap is el fog múlni, és holnap majd sajnálom, amit nem csináltam meg, mert holnap már nem lesz időm. Félbevágott pirostojás a nap, és bakker nagy szúnyogok nyomulnak az ablaküveg felé. Az őszi legyek pedig inkább ne legyek. Bemásznak a háló szélén, és már rejtvénygyártáshoz sincs kedvem, pedig. Nem ígértem semmit, de ma is feljöttek gyalog a nyolcadikra. Nem fogok sokáig élni, mert szedem a gyógyszert, bár nem hiszek az orvosoknak. Fejemen vörös sün disznólkodik. Alhatnékom van, de képvisel a fánk. Bezzeg a repülő, az húzza a csíkot!
Zseni-tudat
Vannak zseni-tudatú emberek. Egyesek közülük zsenik. De a többiek akkor se bírják elviselni őket. Vannak viszont azok, akiknek csak a tudata zseni, ők maguk sajna kóklerek. És ezt nekik senki sem mondja meg, mert különben jó fejek, jótékonyok, szelíd erőszakosok, magukat másokra tukmálók, szponzorok, pénzáldozatot bemutatók saját zseniségük oltárán, melynek partja nincs, se vége, se hossza, mint sajnos annak a tévhitnek se, amely őket ebben megtartja. Ha ilyen ember közelébe kerülsz, jobban teszed, ha leülsz. És hallgatsz okosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Hagyod, hogy egyszer más mondja meg nekik, hogy annyira rosszak, bunkók és antizsenik, hogy csak a jóérzés és a tűréshatár szab gátat a borzadálynak, mely eltölti a valódi értőket, még ha nem is mindig öklöndöznek. Olykor a sok hazug dicséret zsenitudatúvá tesz, de ettől még nem leszel vátesz. Jobb, ha inkább kritizálnak, szidnak, lehúznak, megaláznak, attól még zseni maradsz, ha az vagy. Ne háborogj, inkább maradj magadnak. A sors mindent jó…vátesz – előbb vagy utóbb. Talán már nem láthatod, mert szegényen, csórón halsz meg, de majd egyszer szép fiatal szobrod lesz.
Nélkülözés
Nélkülünk is megy minden tovább. Nem jól, de mégis. Rózsaszín csipkeminták kaleidoszkópolnak csukott szemhéjam alatt. Az egyik szemem ünnepel, a másik szemem tüntet. Forradalmárok unokái fújolnak, köpnek, szem fennakad, szó bennmarad, kötelező unalommá süllyed a családi rendezetlenség.
2011. július 17. 15:38
Hianyod atjar, mint huzat a hazon…