Mint a dió a burok alatt, úgy érlelődött a nagymama-unoka idill a vakációkban. Mire beérett az idill, már nem szorultam gyermekfelügyeletre, de a világon semmiért nem adtam volna a falun nyaralást.

A falu nem volt állig bebugyolálva, meztelen valóságához könnyedén hozzáfértem. A porták előtt a lepotyogott fehér és fekete faeperből nagyokat lakmároztam ott jártamkor.

A Só-hegy aljában a sósfürdőn már nem voltak vetkőző szobák, és deszkázata is hiányos volt, amikor barátnőmmel, Isten nyugosztalja, ide jártunk fürdeni.

A falut, mint a Storm-novellát a kerete, úgy fogta közre keleten a Dió-máli, nyugaton az Árcsói borvízforrás. Az árcsói vízben még ott csordogált az Osztrák–Magyar Monarchia ideje alatt virágzó, Erdély Gleichenbergjeként emlegetett fürdő és borvíz renoméja, amelyből a századfordulón még a palackozásra is futotta.

Az eleve kicsinyített képzős tájszót, a nannyót, tovább kicsinyítettem, lett belőle nannyóka, kibővítettem a „kicsi” minőségjelzővel, és ezt használtam utántölteni szeretettel együttlétünk minden elnémult pillanatát a megszólításba befészkelődött egymásra szegezett figyeléssel.

Nannyókát mindenki szerette a faluban. Így volt ez fordítva is. A tekintetes asszony megszólítást vagy a köztisztviselői munkaköre, postamesternő volt Korondon, vagy a vezető beosztású köztisztviselő férje után, jegyző volt Atyhában, érdemelte ki.

Nannyóka békében volt önmagával, és az őt körülvevő világgal. Megvolt benne az élet dolgainak az az egymás mellé rendelése, amely nem kelt viszályt az ember lelkében. Önbizalmát nem a saját és felebarátja nárcisztikusan lecsökkentett értékeinek különbözetéből nyerte, hanem a saját értékeinek puszta mennyiségéből.

Életszemléletének alapja az élet ajándék gondolat volt. Az ebből sarjadó életöröm kibélelte lelkét. Mint a Rakodó-hegy aragonitjának csillogó kristályrétegei, rakódtak erre az élet naponta gondosan kibontogatott örömei.

Erkölcsi értékmagja a tízparancsolat volt. Nem akarta felmenteni magát ezek betartása alól semmiféle kibúvóval, hanem tisztességgel követve őket kívül maradt a vétkezek gyónok körforgásán.

A hétköznapok és ünnepnapok a szó legamelioratívabb értelmében egybefolytak. A köztük levő különbség a vasárnapi szentmisére készülődéskor magunkra öltött fehér blúzban és a plusz mosakodásban rejlett.

A feladat és hobbi egyaránt remekmű lett, mert nannyóka nem hagyta, hogy tökélyre fejlesztett készségei gépiessé váljanak, hogy a rutin kipréselje a szuszt az életéből, amely alján ott terpeszkedett a nagymamai szeretete.

1. Kozma Tamas:
   2022. március 31. 07:54

   Tetszett!

2. Pál Mária:
   2022. december 11. 08:44

   Örülök, hogy tetszett.