Vadmalac vörös rózsát tart a kezében. Felemeli a karját, mintha azt szeretné, hogy mások is lássák. A virág honnan van, már nem is emlékszik: talán a munkahelyén ünnepelték, milyen alkalomból? Vagy születésnapjára kapta a családtól? Ő hozta Malackának… De hogy ünnep…?
Felemeli tehát, körbenéz, a távolból sziréna hangját hallani.
A vörös rózsára pillant, és szomorúan tapasztalja, hogy az hervad a kezében.
”Mire ilyen érzékeny? – gondolja. – Csak nincs külön érzéke a háborús veszélyre? A reményvesztésre, az élet megcsúfolására?”
Lekókad a feje a rózsának, elfeketedik.

Forrás: szerző FB-oldala