A kenyérkaréj a járda közelében feküdt az aszfalton. Hogyan került oda, nem tudták, de nem is érdekelte egyiküket sem. Volt viszont illata, Kisegér azonnal kibújt az egérlyukból – a járdaszegély egy helyen hibás –, és közeledett a váratlan elébük pottyant étekhez. Olyan gyorsan araszolt, amilyen gyorsan csak tudott, de azért az aszfalthoz tapadva, hogy észre ne vegyék. Szürke kisegér az ugyancsak szürke aszfalton, szinte sikerült neki.
Odaszállt viszont Csóka, aki a közeli hárs tetejéről pillantotta meg a kenyeret, már kapott volna utána a karmával, amikor a közelgő Kisegeret észrevette. Első pillantásra ellenséget szimatolt benne. De hamar rájött, hogy ő az erősebb. Tapasztalt csóka lévén el akarta kerülni a meglepetéseket, ezért szemmel tartotta a szürke gombolyagot, a konkurenciát, úgyhogy kivárt.
Kisegér igyekezett nagyon, viszont ahogy kis gömbszemével Csókát észrevette, előbb lelassult, majd megállt. Tett még néhány bátortalan lépést a potyavacsora felé, de aztán, hogy maga ne legyen egy félelmetes csőrű állatnak a vacsorája, megfordult, és ugyanolyan sebesen elhúzott. Vissza a biztonságba.
Csóka megértette a helyzetet, s volt annyi empátiája, hogy éles csőrével levágott egy egérvacsorányi részt a kenyérből, azt felkapta, elvitte a járdaszegélyig, s egészen közel az egérlyuk bejártához leeresztette. Majd kackiásan visszatért a karéjhoz.

Forrás: Lenolaj.hu