Petri György tiszta emlékének

Úgy döntöttem, hogy többé nincs remény.
A tegnapi nagy szabadelvű ma
intellektuális ronda pókozat,
ki élő adásban arról magyaráz,
hogy mért is jó a biztos diktatúra.

És integeti, hogy ő meg van véve,
vagy hogy talántán meg lenne zsarolva:
én nem tudom, és nem is érdekel,
csak úgy szánom, hogy felfordul a gyomrom.

Hogy lenézték még tegnap azt, akit
felpofoztak és gyomorba rúgtak,
és kulcstartóval verték a veséjét,
és végül, pfúj!, a gazember, aláírt.

Ők meg ülnek a kiglancolt studikban,
és arról papolnak, a krisztusát, hogy
honnan indult el a háború, és
mért hagyja abba, aki el se kezdte.

A reménytől hát mély búcsút veszek,
nem csalfa, vak, csak egyszerűen ennyi,
csinálom tovább, napsütötte sáv nincs:
a drapp ruhám a sötétben világít.

Forrás: szerző FB-oldala