A. Túri Zsuzsa: Az alkony széttárt combjai (Egy verskötetről)
Barna T. Attila (1971- ) verseit előbb ismertem, mint őt magát. Az interneten megosztott írásait olvasgatva magamban gyakran felkiáltottam: „ó, de kár, hogy ezt nem én írtam!”
Különleges, megrázó, összetett, olykor ellentmondásos költészetében azonnal megfogott, hogy őszinte. Megmutatja, amit lát és/vagy érez. Bátor, egyedi szimbólumokat, metaforákat használ, melyek leggyakrabban saját leleményei. Tetszik, ahogy költészetében bravúrosan keveri egyéni képeit a tradicionális nyelvi-, képi elemekkel. Hihetetlen szakmai tudással rendelkezik, formai megoldásai, újításai izgalmassá, sokrétegűvé teszik műveit. Merészen összegzi konfliktusait a világgal és saját magával, keveri szép emlékeit szívfacsaró csalódásaival.
Képei viszonylag egyszerűek, érthetőek, letisztultak, mégis mindig ott lapul a sorok mögött a sokkal bonyolultabb, jóval többet mondó termékeny csend. Bátran újít, játszik a szavakkal, a nyelvvel, ugyanakkor sok szállal kötődik a magyar irodalmi hagyományokhoz is. Több versében fedeztem fel Juhász Ferenc hatását, Baranyi Ferencét, Ladányi Mihályét, de még Ady Endréét is. Barna T. Attila bohém, lázadó, drámai, olykor neurotikus és hiperérzékeny. Szavai gyakran simogatnak, felemelnek, de előfordul, hogy káromkodik és szembefordul a társadalommal, az emberekkel. De mindig „alkot”. Ő nem okoskodik, nem mondja, hogy úgy „kell” írni, ahogy ő, nem helyezi magát más költők fölé. Attila „tanít”. Kifinomult nyelvhasználatával, ritka szavaival, szókapcsolataival próbálja ellensúlyozni az elértéktelenedett világot, a szépséget helyezi szembe a társadalom aberrációival. Lírája egyéni atmoszférát teremt, hangulatát átveszi az arra érzékeny és befogadó lélek. Érdekes még versei zeneisége, dallama, ritmusa. Nem akar megváltó lenni, bár „társalog” néha „szellemlényekkel”, Istennel. Tudja, hogy az áldozatot már meghozták mások, ő „csak” jelen van, ír, mert feszíti az írásvágy, a művészetet nem „mártírkodva”, nem bűnbocsánatot remélve éli meg, hanem élete részeként, ami nélkül nem lehetne saját maga.
Forrás: szerző FB-oldala