Néha-néha / Din când în când

Mint a föld madarai,
Úgy vágyom néha-néha rátok.
Mikor a repülésbe belefáradok,
És nem vagyok más, csak egy gondolat,
És érzem, hogy egyre följebb szállok,
Testem emléke vagyok már csupán,
Hazajövök pihenni néha,
És újjászületni egy kicsit,
Mikor már szinte összeroskadok,
Fárdtan hullok az emberek közé,
Ahogy a nagy madarak néha-néha
Aludni földre szállnak.

Hervay Gizella fordítása

A tisztaság / Știu puritatea

A tisztság nem ád gyümölcsöt,
Szűz nem szül soha gyereket,
Piszok és szenny a lét törvénye,
Amit dóként ránk vetett.

Hernyót nevelnek lenge lepkék,
Virágból nő a sok gyümölcs,,
Fehér a hó, érintetlen még,
S mocsokkal meleg már a föld.

Az érintetlen éter alszik,
Mikrobáktól zsibong a lég,
Nem muszáj neked megszületned,
De elpusztul mind, aki élt.

Boldog a szó a gondolatban,
Kimondod – füled sérti meg.
Álomban élni vagy hírnévben?
Miként billentsd a mérleget?

Marhacsordák s lótuszok közt
Mit válasszak: csöndet? –, vétket?
Elemésztő ragyogást vagy
Halált lebíró öröklétet?

Farkas Árpád fordítása

Vágy / Dorința

Játékos, puha reggelt akarok,
Úgy zizegjen át rajta a fény,
Mint a száraz levél,
És a szobában agyonhegyezett ceruzák
Meg tiszta papír illata szálljon.
Tűnődésből, szerelemből
Vagy csak álomból ébredek,
Kábultan magamra rántok egy ruhát,
Csupasz lábbal cipőbe bújok,
Kiszaladok az utcára és megkérdezem:
Nem rudjátok váletlenül
Milyen év van ma?

A határ / Hotarul


Hol kezdődik a rossz – keresem,
Ahogy germekkoromban kerestem az eső határát.
Rohantam lélekszakadva oda,
Ahol látni az eső peremét,
Ahol még esik, ahol már nem esik.
De az eső mindig hamarabb elállt,
mielőtt a peremére értem volna,
És megeredt újra,
Mielőtt megtudtam volna,
Meddig ér a fény.
Felnőttem, mégis
Rohanok most is lélekszakadva
Oda, ahol látni a vonalat
Ami elbválasztja a jót a rossztól.
De a rossz mindig hamarabb eltűnik,
Mielőtt határát megláthatnám,
És feltűnik újra,
Mielőtt megtudhatnám,
Meddig ér a jóság.
A rossz kezdetét keresem
Ezen a hol felhős,
Hol fényes
Földön.

Lehunyt szem / Ochiul închis

Egyetlen percre se merem lehunyni a szemem,
félek, összetörik szemhéjaim közt a világ,
félek, összezúzom recsegve,
mint a mogyorót fogaim között.
Meddig tudom még meglopni az álmot?
Meddig tudom még életben tartani?
Nézem kétségbeesetten
és sajnálom kimondhatatlanul a védtelen világot,
mert kihuny majd lezárt szememben.

Hervay Gizella fordításai

Forrás: Ana Blandiana: A szenvedés átválthatósága. Életmű-válogatás. 2022, Brassói Lapok – Oltalom Alapítvány kiadása