Májusban lesz 110 éve, hogy megszületett Salamon Ernő (Gyergyószentmiklós, 1912. május 15. – Mihajlovka–Sztari, Ukrajna, 1943. február 27.) költő, újságíró.

Felkel a nap!
És felkelnek a sugarak!
Selyem a víz!
Nézd ívelő kőhidait!
Műhely! Mező! Édes, kenyeres munkahely!
Már állok is, szeret engem a munka, hej!
Inged! Ruhád! Szeged! Járműved! Fémeid!
Ágyad! Füved! És lángfényes kilincseid!
Sütött kenyér, varrottas, mind tőlünk való!
Csak béke megmaradj! Béke! Hahó! Hahó!
Hahó! A béke: élet! A béke világosság!
A városok az ő nevét susogják!
Őt kívánja a gyűjtött, behordott mag!
Csengeti üllő munkásnak naphosszat!
Míg béke van, valamit csak találunk!
Tán ingünk nő, tán megtelik a tálunk!
Míg béke van, megélünk erre-arra!
Míg élhetünk, szebben nézünk a bajra!
Míg béke van, vetünk, ütünk erőben!
De jó is élni szép békeidőben!
Hahó! Vigyázz! Figyelj ide! Hallgass ide!
Még ég a nyár, még ég a nyár, és van szíve!
Az otthonunk, a drága táj, vize, sziklája, vályoga
csendet áhít s nem engedi…Nem engedi őket soha!

Hát ünnepeljetek és gyűljetek és meneteljetek,
csendes szavakkal, szép beszéddel ne késsetek, ne szüneteljetek!
Kinek kell új föld? Minek feldúlt határok?
Itt megleszünk jól magyarok s románok!
Tudunk mi szót, népeink java, szépe
együtt élt-halt sok évszázad ölébe!
Hát béke, béke, az kell nekünk, béke!
Ez az élet óvója, menedéke!
Kit meggyilkoltak, keserűn siratjuk!
A kis árváknak nem jön vissza apjuk!
Özvegy a férjét mindhiába várja!
Halott fiú nem lelhet már apjára!
Véres kövek! Sortüzek! Égetések!
Árvizek és járványok, rossz dögvészek!
Megvoltak, ím! De mi itten még élünk!
Mi éledünk, mi még békét remélünk!
Ez hadsereg ereje, hite: fegyver!
Ez most kiált! Ha volt háború egyszer,
és véreink tépett testükkel tettek
emléket, szörnyűt, legszörnyűbb rémtettnek,
mi, sarjaik, álljunk erősen, valljuk:
a mi szemünket nem ássák ki a varjuk!
Eztán ki él, nem pusztít többet, mert teremt!
Az élet áldás! Az élet öröm! A béke szent!

Forrás: ujhet.com