Hogy lenne egy párhuzamosom?
Persze. Mindig is volt.
Mert ha jobbra tértem,
Ő rögtön követett,
De csak hogy orrom alá dörgölje:
Balra is lehetett.
Szóval amolyan
Fityiszt mutató tükör:
Nem én,
Csak aki lehettem volna-
Torony, ahova felmászhattam volna,
….ameddig nyújtózhattam volna
….amit elérhettem volna,
De ki tudja miért nem?
Mert ő sem mondta.Soha.
Csak mint árnyék, rohant mellettem,
Hogy tudjam: ő számon tartja,
Hányszor tétováztam, megtorpantam,
Nullára apadtam, lekéstem,
Elszalasztottam, padlót fogtam,
Elejtettem, visszaléptem,
Nem mentem neki,
Elvesztem, veszítettem, vesztegeltem….
Bár törvényellenes, bizton tudom:
Van egy pont, melyben egyszer összefutunk
Én és a párhuzamosom-
S akkor miszlikre törik a tükör:
Ismét árnyéktalan lesz világom.

Forrás: szerző FB-oldala