Szálljanak legalább boldog végezetre
e szárnyas disznók, értük úgy remélek,
hogy nálam jobban Bulgakov se, eskü!
Míg lent sok bégető gyapjas állat
áhítozik, hogy íme, sikerült,
győzhetetlen a méla butaság,
vakarózhatnak dinsztelt kevesek!
Bár azok is ugyan hol is lennének:
sok Hógolyó, ki egymást hógolyózta,
hisztérikáknak s okos ostobáknak
nyakló nélkül adva nyalonc hitelt!
Kik megjósolták, hogy a győzelem
a veszteseknek mily igencsak jót tesz,
és nem történik meg, mint annyi minden,
amiről szintén megmondták, hogy nem fog!
Én, csalódott, apáim vesztett Őrnagy
már a reménnyel sem vakarózom,
csak halálommal elbeszélgetek,
nézem a Bandi kő-naivitását
s a mindent elmagyarázó Süvit,
és hiába, ha jól meggondolom,
nem is haragszom már Napóleonra.
Jöjjetek hát, szedjetek szét, kutyák:
volt egy kulcsom, most nézem a lyukát.

Forrás: szerző FB-oldala