Ott ülnek ketten, négyen,
néha hatan is, napszaktól függően,
a nagy, zöldposztós asztalnál
és osztják a Földet
akárha kártyalapokat:
kinek a pap, kinek a papné.
A tét asztalközépen,
néha vodkás-
máskor whiskys poharak
koccannak, vigyázva,
hogy ki ne loccsanjanak,
az egyébként átlátszó érdekek.
Néha átkacsintanak, alig-gesztusokkal jeleznek
a cinkosoknak, de csak míg kiderül,
hogy csupán saját portájuk előtt sepernek
valamennyien.
És folyik az úri traccs,
ahogy az biznisz-körökben szokás,
mindenki magának falaz,
s mintha nem lenne semmi gond,
nőkről, jachtokról locsog,
míg asztal alatt, a puha szőnyegen,
lakkcipős lába vérben tocsog.

*utalás Jacques Tati 1967-ben bemutatott burleszkfilmjére
Fotó: saját

Forrás: szerző FB-oldala