A ma záruló női fotball-világbajnokság botránya: összesen öt észak-koreai játékosról derült ki, hogy doppingolt. Kezdetben kettőről tudták, nevük: Song Jong Sun és Jong Pok Sin, majd amikor kettejükről, akiket rutinszerûen teszteltek, kiderült a csalás, az egész csapatot ellenőrzésnek vetették alá, akkor derült ki a másik három eset, neveket nem tudunk.

De nem is a nevek a fontosak tulajdonképpen, hiszen biztosra vehető, hogy nem az egyének a hibásak, hanem a vezetőség. Arra gondolok, hogy talán nem is tudták, hogy ők doppingolnak, vagy hogy őket doppingolják. ”Vedd ezt be, megerősödsz tőle!”, kezükbe nyomták a szert, talán így történt. Amitől még jobban félek: tudták, hogy doppingolás az, amit velük művelnek, de nem mertek szólni, hogy nem akarják. Mert a Párttal vagy a Vezérrel szembeszállni nem lehet. Mert az jobban tudja. Vagy mert a Cél a fontos. Vagy mert józanok, tudják, hogy az egészségükre káros, de attól félnek, családostól internálják őket az ország belsejében felállított táborokba.

A helyzet tragikomikuma, hogy az észak-koreai delegáció úgy magyarázza öt játékosuk pozitív eredményét, hogy az után, hogy a villám beléjük csapott (?), egy kínai gyógyszert szedtek, ami tiltottnak minősült a fotballszövetség szerint.

2011. július 17.