Na, akkor most meghatározom magam.

A remény izzadtságát letörölve,
az elfogadás mezét meg letépve
magamra veszek egy Barkás trikót
(Barka, a bárány, ott legel a Kertben).
Cipőt nem veszek – hadd vágjon bele
a talpamba (ideje) az igazság
úgy, ahogy az kell: kíméletlenül.
Hadd fájjon. Ennek meg kell lennie.
(Majd megszokom és lassan elfelejtem)
És akkor, csakis akkor: indulok,
lépdelek ebben a végleg megértett,
rút idegenségben a Kert felé,
hol nemcsak Barka vár engem, hanem
a Mester, meg Kaffka meg Anyegin,
meg a cseh filmek aranyló nevetése.

1. Jámbor Béla:
   2022. április 10. 10:24

   Csilla , ha szabad ilyet mondani , a szivemből szóltál ! A leckéket azért kapjuk , hogy tanuljunk belőle ! Fogd fel ezt egy leckének , és soha ne add fel !
   Ölelésem : Béla