Húsvét előtti vasárnap, mit adhatok én neked,
Hogy te méltó személy, küldetésed elérjed?
Evangéliumod szerint, megadtál mindent nekem,
Jézus, Krisztusi utadon, veled megy lelkem.

Pálmaágak csókolják lépted, s fénylik a diadalív,
Nekem csak fűzfaágam van, de megtartott a hit.
Múltamat terítem az útra, s tisztára mosott szívem,
A tüskéket a gallyakból, kiszedte vérző kezem.

Veled megyek Erdélyből az Olajfák hegyére,
Aranykapu nyitva, a templomban zeng énekem.
Szamárháton érkezel, ruhád lenézik a papok,
Hozsanna a Dávid fiának, visszhangozzák a dombok.

A nép benned látta a felszabadítót, ujjongott,
De az Úr nevében csak egy Messiás jött.
Könnyebb lett volna beállni a farizeusok kórusába,
Te inkább magadban sírtál, mentél a csatába.

Elnyerni az üdvösség földi értelmét, s azontúl
Megváltani az emberiséget életed árán.
S ma hadd legyek én is társad, a zsúfolt templomban,
Még egy hetet örvendjünk, a végtelen partján.

(Bukarest, 2022. március 25.)