A kis kadétok nagyok lesznek,
marsallbotot, kincset keresnek,
országolnak és apák lesznek,
kísérik fentről bárányfelhők.

Csóválja fejét Isten. Tettük
bekerül a napi hírekbe,
rácsöpög arcukra az eszme,
mint a keresztvíz a gyermekre;
fuldokolhat a föld köröttük. 
 
Én is fölnézek (s elég gyakran
mostanában) az égre. Halkan
suhannak fenn sasok, darvak
krúgatnak, rikácsolnak ludak,

reppentyűk sarcolják a csendet,
parcellázzák az égi tengert …
csöndmerénylet, lent riadók.
Hirek röpködnek. Megborzongnak
a hozzám hasonló halandók.