Jóna Dávid: 1222, Aranybulla
Esküvéssel bajlódott decretum foganatja,
a jámbor fölség akaratinak lakatja,
az udvar gazságai – hán, kikell tépni a tövet,
hívásnak tőn eleget Jakab, a római követ
és pecsételte a Diétán hozott végzést,
a napkeleti mintára fektetettt igazb nehézlégzést,
mely András őszességét hozta előbbre,
ráfektette mondásikat pohárköszöntőre,
mit nemesb ifjak korlátjait vetvén
– a haza szeretetétől ingereltetvén –
Székesfehérvárott pecsételte úrfijak jogát,
s kapott megtekercselt papíruszkoronát,
ne haljon el a közjó a királyi pajzson,
s minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhasson.
A hadakozás költségét emlegetve,
Turótzi és Bonfinius – jegyzé ezt válvetve,
egyre nehezb köszöntése a királynak,
s nyugtatni már csak írással kiállnak,
mely tortábul kell biza szelet,
nem eléglik inmár a becses szavakat, színes üvegdíszeket.
A serviensek szállásolása csak megvett akarattal,
ha a solymárokat, pecéreket, lovászokat marasztal
a fizettség, és a gazda megelégedik alkuban vele,
legyen e nyilatkozás a békélés erős tartókötele.
A bíráskodást meg udvarbíró tegyen, igazsággal képezve,
a poroszlót visszatartani se légyen szabad,
ha illanna dolgát végezve.
A szentháromság oszolhatatlan egység nem születik vérből,
valósb Isten szent kegyelméből,
s a királyi hála rövidséget ne szenvedhessen,
az ország nyögésére légyen jussa, hogy érkezzen
mind ki nehézb fegyverzetét készen állja,
s a királynak ne légyen kizárólag tudomása,
ne adhasson méltóságot, birtokot határin kívülre,
az ország állapotjának jobbítása találjon fülre.
Ui: Nem mind Arany, ami kicsit is fénylik, az empatikus deák belehelyezkedik a korba, archaizál, ott fészkelődik, majd míves szavakkal jóllakva, pennát idéz, s tintáját folyatja dicső múltunk tiszteletéül. Viasz, pecsét, az Úr 2021. évében.
Forrás: Palócföld, 2022 április