Nászta Katalin: Jelenidő
a gonosz azt gondolja, okos
(volt első reggeli gondolatom)
—————————
ez a vírus csak arra jó
legyen minden ember lelke nyilvánvaló
megszólalhat most minden közlésre képtelen
nincs szükség gondolatrendőrökre
önként adja fel magát az ember, a dőre
———————
mit is bizonyít ez az egész?
hogy az emberben nem okos az ész
a szív pedig nem tud így beszélni
érintésre van szüksége, kézre, bőrre, élő tekintetre
amiben ott a félsz is, hogy esetleg meg nem érted
de elárul mégis a lelked a bőrödön át
ami borsódzik, megborzong vagy tűzbe borulva lángra gerjed
—————-
én szerelmesem, én kedvesem
csak vágyom rád innen a messzi földről
belül a legrejtettebb zugokban keresem
emlékedet, amikor színről színre láttál
együtt fáztunk, remegtünk, égtünk, szerettünk
valakit, ki nagyobb mindeneknél
mégis oly kicsire összement
———-
hagyta magát felfesteni egy keresztre
engedte, hogy megfeszítsék mindenét, ami csontja, húsa, bőre
hogy lelke végre kiáradhasson az egész földre
s ne legyünk olyan egyedül, mint addig – nélküle
most már miénk lehet az a kereszt és az az élet is
—
vedd, edd, idd
———
2020-04-08