Előleg – egy

(A magyar költészet ünnepére)
–
most képzeld el, ha Attilát
szerették volna
milyen verseket írt volna
ha írt volna
nekünk így jobb tehát
hogy szenvedett
ha nem is esik jól
hogy most már tudjuk róla
milyen undok alak lehetett
ki folyton rád csimpaszkodott
kunyerált szerelmet
majd háborgott, hogy nem kap
s te nem tehettél kívánsága szerint
nem áldozhattad fel magad
képzelt oltárán, mit állított neked
mert tudtad, nem te vagy
a bálvány, aki illik rá
neked más helyen állított
oszlopot a sors keze
így megírhatta csodás verseit
mit szűkölő lélek írhat így meg egyedül
ha betelt volna földi jókkal
vers nem születik
mire ma felfűzhetné utókora
a Költészet Ünnepi-t
hány idegesítő alak futkos
a világon ma is
ki, ha tollat ragadna sem változik
milyen terápiát kínálnál annak
barátom
ki létét szárítókötélre fűzi
elég kis szellőfuvalom
s e szélrongyokon himbál szüntelen
ebből készített nekünk csodaszőnyeget
mit tört oszlopáról
mint drága mesterműveket
mi normálisak elsuttogunk
vagy szónokolva hirdetünk
és büszkélkedünk Vele módfelett

*
Előleg – kettő

(A magyar költészet napjára)

–
megírja aktusának minden
érzetét
mi más a költészet mint
viviszekció
felsérti önbőrét s kitárja
mi alája csúszott
bekerült mint kosz
feltárja önfekélyét
tisztul szemed előtt
téged is bevon
s már ketten szenvedtek
örültök, ha úgy van
mi más lenne a vers
mint légből lekapott
kósza hajó
összes álmaiddal
mi egyéb
mint szemételtakarító
kimosva lelked szennyesét
hogy szabadon hullhass
a földre vissza
ahonnan alkalomadtán
föllendülhetsz a magasba
újra
mi más
mi egyéb
mint szabadjára engedett
cellákból szabadult
rabigék
egymásra gyújtva

2022-03-28

Forrás: szerző FB-oldala