A Molnos Ferenc jegyzete nagyon jól kezdődik: igaza van. a világ azt szeretné, hogy legyünk kisebbek, mint amekkorák vagyunk. Sajnálom, hogy a vége azt sugallja, hogy most, amikor megszámlálnak, álljunk elő, s mutassuk meg, többen vagyunk, mint amiképpen a világ elképzeli, tehát vigyázzunk a számolással. Ebben is igaza van, de főképpen jóindulat van. Mert miért ne lennénk annyian, amennyien vagyunk? Hogy akkor mégis, mit sajnálok? Azt sajnálom, hogy az élet, a gyakorlat igazolja: semmi nem lesz több attól, hogy megszámolják. Ha csak a saját pénzemet veszem elő a zsebemből, akárhányszor megszámolom, soha nem lesz több a számolástól, hanem inkább kevesebb, mert valamennyit elhullatok, vagy elviszi a szél. Valahogy így vagyunk önmagunkkal is. Legalábbis én így vagyok: ha megszámolnám az érdemeimet, azt venném észre, ahányszor megszámolom, annyiszor leszek kevesebb, s a végén kiderülne, hogy nem is vagyok…

(SZOVÁTAI HÍRMONDÓ)