Azért születik, hogy meghaljon egyszer
de akár többször is, parancsszóra,
azért kábul, hogy szembogarán
egyre élesebb legyen a kép.
Fél lába fából, évei mint a fáké,
szava kevés, arca se szép.
Felmossa néha a padlót,
gondolatait lomtalanítja,
se rosszat, se jót, se cukrot, se sót
nem kéreget, nem is ad soha.

Isten tenyerén kenyérmorzsa,
a disznóólban vedernyi moslék,
lyukas edényben vékányi búza,
tövig szítt idő – a gulyáságyú
maradéka fegyverszünetben.
Mint célt tévesztett ólomlövedék
véletlenül jön, elsüvít hirtelen,
otromba sebhelyként éktelenkedik
a mindenható lemeztelenített testén.

2022. április 12.

Forrás: szerző FB-oldala