Felébredtek a görények,
hogy azért ők mégis lények,
gerincük van, véleményük,
legalább ez a reményük.

Megunták az egyszólamot,
miért mindegyik szólamlott,
és nem csupán szóval, tettel:
lapáttal, ökölszonettel.

De most felfelet villantnak,
esélyt adnak a libbantnak:
mondja el, hogy mije is fáj,
csituljon a győzelemváj.

Görényeink mennybe mennek,
s titkon abban reménykednek:
mi egész lelkükben bűzlik,
azt a mennyek messze űzik,

úgy fognak ott illatozni,
mint megannyi csitri-lokni –
de hiába, aki görény,
abban bűn lesz minden erény,

az már ehet hajsampont is,
használhat tíz megafont is:
csak a bűne hangzik messze,
voltja lesz mindig a lesz-e.

Forrás: szerző FB-oldala