Az eső, akkor szép, ha nem fázol,
a harmat, ha nem itta be a ruhád,
a szivárványt akkor csodálod,
ha épp jókor talál majd rád.

Akkor szereted a villámot, a dörgést,
ha kuckód átölelve vigyáz,
ha biztonságból figyeled a műsort,
és ha nem feletted éjszakáz.

Jégcsapokat akkor, ha nem szedi le a tetőt,
a zúzmarát, ha a vezetéket nem üli a súly,
a szelet magát, csak akkor, ha békés,
és főleg, ha nem a szemedbe fúj.

Így van ez a köddel is, ha nem vezetsz akkor…
messzi tájakon, hegyek sóhaja, csodás,
ha nem látsz tőle, veszélyes,
és akkor az persze… az egészen más.

A meleget akkor szereted, ha nem túl forró,
ha éppen olyan, hogy észre sem veszed,
a hideg is csak akkor és addig jó,
míg nem fagy lilára a kezed.

Minden csak akkor, és csak akkor,
ha komfortod, kényelmed marad,
csak ne lenne olyan korán, igaz?
A hajnalszép pirkadat.

Forrás: Szikla Magazin, szerző FB-oldala