A tiltakozástól el fogsz jutni a beletörődésig.
Nem arról van szó, hogy megalkuszol,
csak felméred a lehetőségeket. Így születnek
a közhelyek. Például, hogy mindent meg lehet
szokni. A könnyet. A vért. Az izzadt kamaszok
meg-megrebbenő tekintetét. A félelem szagát.
Az érdes betont a fejed alatt. A sötétséget.
A fényességet. A zajt. A csendet. Mindent
meg lehet szokni, amin nem tudsz változtatni.
A hideget. A forróságot. A folytonos hiányt.
Csak tíz napja tart a háború a szomszédban,
és már nem nyitjuk ki félóránként a televíziót,
nem figyeljük állandóan a híreket. Minek?
Már megszoktuk. A közhely tartalommal
telítődött, és ki is egészült. Beletörődhetsz,
de csak abba, amin nem tudsz változtatni.
Ó, micsoda önhittség, hogy nem fogod
megszokni! Kivéve, ha megölheted, aki sír.
Ha lepuffanthatod, aki jajgat. És ha falhoz
verheted, aki nyöszörög. Akkor mégsem kell
megszoknod. De hozzá fogsz szokni minden
máshoz. Sárban. Szarban. Bűzben. A tetűhöz.
A poloskához. Éppúgy, ahogy réges-rég
a rigóhoz a fán. A szöcskéhez a fűben. A nap
melegéhez a bőrödön. Most meg a füsthöz.
A fegyverhez is, ha mégsem tudod kicsavarni
a támadók kezéből. Ne áltasd magad! Amit
nem tudsz megváltoztatni, idővel megszokod.
A halál közeledtét is. Azt sem hitted volna,
hogy néhány évtizednyi lázongás után
végül ennyire hozzászoksz az életedhez.

Forrás: az Élet és Irodalom 2022. április 14-i száma