Nagy Anna: Talpraállunk (Húsvét, 2022)
A kórház iszonyú, nehéz
Vörös tömbjétől távolodva
Az ember már csak az égre néz
Ahol a felhők vizes lepedőit
Tépik az áprilisi fák
Fekete ágai rongyokra
Kék háttérben fehér csipkék
Lebegnek zúgó fejem fölött
Minden a magasba költözött
Ködben úszom
Még nem tudom
Hogy zarándokútjaimon hozzád
És nálad én is megbetegedtem
S míg botladozva lépkedek
Lefele a kútvölgyi kanyarban
A villamoshoz, melyben
Közömbös ismeretlenek ülnek
Szememben futnak a képek
A fehér ágyon keresztrefeszített
Szenvedő, szakállas alakod
Bekötözött fejed, megviselt arcod
De hatalmas, görög szemed
Beszélő tekinteted
Magában viseli sok évtized
Fájdalmaiban, örömeiben
Együtt átélt sok kalandját
És megesküszöm újra és újra
Hogy mindketten talpraállunk
Mert ablakunkban idehaza
Újra zöldülnek egy fácska
Rügyei. És hazatalálunk.
Budapest.2022. Húsvét szombatja.