(A Magyar Költészet Napjára)

Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat vajúdjunk
éhségből,
ölelés-hiányból,
láthatár-kémlelésből,
árvaság hidegleléséből,
éneklés-kényszerből,
olajág lengetéséből,
vágyak pipafüstjéből,
másfelünk holdarcából,
kötéllé font szükségekből,
az egymást-értés városához
ALKOSSUNK függőhidakat.

Forrás: lenolaj.hu